Hans Bellmer (1902–1975) Hans Bellmer már 1924-ben barátságba került George Grosszal és Otto Dix-el, és éveken keresztül illusztrációk és reklámgrafikák készítésével foglalkozott, képzőművészi pályája azonban csak 1933-ban, első «Babá»-jának elkészítésével kezdődött. A provokatív «Baba» egy felnőtteknek szánt játék volt, amely egyszerre igyekezett megtestesíteni a kibontakozó nácizmus elleni tiltakozást és a szexuális komplexusok felszabadítását. Az ezt követő időszakban készített rajzokon, gouache-okon, metszeteken, és az újabb szétszedhető, összerakható, deformálható babákon keresztül Bellmer az emberi test és lélek egyre mélyebb vizsgálatába merült. Amikor 1938-ban elhagyni kényszerült Berlint, Párizsban tárt karokkal várták a szürrealisták, hiszen a « Baba » híre már 1934-ben eljutott hozzájuk, sőt a Minotaure című folyóirat 1934-ben fotókat is közölt a furcsa szobor-tárgyról. Bellmer mindaddig aktívan részt vett a szürrealista mozgalomban, míg a háború bujkálásra nem kényszerítette. A felszabadulást követően nehéz évek vártak rá, kevesen érdeklődtek munkái iránt, és csak az 1958-ban elnyert Copley-díj után irányult rá újra a figyelem. Ahogy azt egyik monográfusa, Sarane Alexandrian írta, Bellmer művészete egy «tisztánlátással kontrollált hallucináció» -ból fakad. Munkásságában mindvégig központi helyett foglalt el az erotika, a szexualitás
Hans Bellmer (1902–1975)
VálaszTörlésHans Bellmer már 1924-ben barátságba került George Grosszal és Otto Dix-el, és éveken keresztül illusztrációk és reklámgrafikák készítésével foglalkozott, képzőművészi pályája azonban csak 1933-ban, első «Babá»-jának elkészítésével kezdődött. A provokatív «Baba» egy felnőtteknek szánt játék volt, amely egyszerre igyekezett megtestesíteni a kibontakozó nácizmus elleni tiltakozást és a szexuális komplexusok felszabadítását. Az ezt követő időszakban készített rajzokon, gouache-okon, metszeteken, és az újabb szétszedhető, összerakható, deformálható babákon keresztül Bellmer az emberi test és lélek egyre mélyebb vizsgálatába merült. Amikor 1938-ban elhagyni kényszerült Berlint, Párizsban tárt karokkal várták a szürrealisták, hiszen a « Baba » híre már 1934-ben eljutott hozzájuk, sőt a Minotaure című folyóirat 1934-ben fotókat is közölt a furcsa szobor-tárgyról. Bellmer mindaddig aktívan részt vett a szürrealista mozgalomban, míg a háború bujkálásra nem kényszerítette. A felszabadulást követően nehéz évek vártak rá, kevesen érdeklődtek munkái iránt, és csak az 1958-ban elnyert Copley-díj után irányult rá újra a figyelem. Ahogy azt egyik monográfusa, Sarane Alexandrian írta, Bellmer művészete egy «tisztánlátással kontrollált hallucináció» -ból fakad. Munkásságában mindvégig központi helyett foglalt el az erotika, a szexualitás